Elmúlt 3 év és az életem teljesen megváltozott. A változás lehet jó és lehet rossz. Nekem ennyi időbe tellett, hogy meglássam a kiutat arra, hogy hogyan folytassam az életem. Az utolsó bejegyzésem a boldogságról szólt, hogy végre elkészült a varrósarkom és kezdődhet az igazi alkotás. De sajnos az élet közbeszólt és a nagybeteg nővérem kérésére visszaköltöztem Miskolcra, hogy mellette legyek. Bár több, mint 10 éve harcolt a rákkal, de mindig vidám volt és sose panaszkodott. Először még csodálkoztam is, hogy miért szeretné, hogy ott legyek a közelébe, mert sose beszéltünk igazából a betegségéről. Amikor megláttam, hogy közel 40 kg-ot fogyott és már a lakásból se igazán járt ki, akkor megértettem, hogy elérkezett az amiről nem akartunk tudomást venni. Mivel Édesapánk is nem rég ment el, nem akartam felfogni, hogy Ő se lesz már sokáig köztünk. Nyáron megszületett 4. unokája egy csodás kisfiú akinek születésére olyan sokáig várt. Mivel ezzel kisebbik lánya is kétgyerekes anyuka lett láttam a megnyugvást a tekintetében, hogy mindent megért amit szeretet volna és már nem akart harcolni tovább. A karácsonyi ünnepek megint elmaradtak és csak a nagy üresség maradt. Azt hinnénk, hogy a szülő halálánál nincs rosszabb, de egy testvér halála döbbenti csak igazán rá az embert, hogy elment a lelke egyik fele is. Nincs már senki akivel a gyerekkoráról beszélhetne. Aki ugyanazokat élte át, akivel ugyanazok a titkaik voltak, aki igazán ismerte a lelkét, aki mindig ott volt ha segíteni kellet, akitől bármikor kérhetett tanácsot.
De milyen is az élet. Nem sokáig engedett gyászolni, mivel a temetésről hazaérve egy kocsi állt a házunk előtt. Benne egy vevő, aki 6 év értelmetlen hirdetés után hajlandó volt megvenni a családi házunkat. Bár abban az utcában születtem, ott éltem le szinte az egész életemet a szüleim és nővérem szomszédságában, mindezek ellenére éreztem, hogy ha máskor nem, de most mindenképpen mennem kell. 1 hét alatt eladtuk a házat és vettünk Budapesten egy lakást. 3 hónap intenzív pakolás, szortírozás után 2016 tavaszán már végleg Budapestre költöztünk. Szerintem ez volt az utolsó lehetőségünk, hogy megfelelő árért tudjuk eladni a családi házat és az árából vehessünk egy lakást. Ezután megint félév kellett, hogy az ismeretlen helyen megszokjuk és felújítsuk az új otthonunk.
Mivel az egyetlen lányom itt lakik és dolgozik, ezért a megszokás könnyen ment.
De az élet még mindig tartogatott meglepetéseket. Karácsony előtt váratlanul elvesztettem egyetlen barátnőmet aki velem egykorú volt. Éjszaka kapott infarktust. Elment az utolsó ember is aki még emlékezett rám fiatalkoromból,
És jött a 2017-es év. Kezdtem összeszedni magamat, de tavasszal karamboloztunk és totálkáros lett az autónk. Ezután a kárügyek intézése, új autó vásárlása és az ütközéskor elszenvedett sérülés kezelése töltötte ki a napjainkat. Sajnos a betegségem a lábaim sérülésének kezelése, a mai napig nem fejeződött be. A hihetetlen fájdalmak, az hogy menni se tudok, csak fekszem szinte egész nap ez nem segített a lelkem gyógyulásának. De 1 év vegetálás dacossá tett és elhatároztam, hogy összeszedem magamat. Újra terveim vannak, Az egyik szobát berendeztük varró szobának és sok tervet készítettem, hogy miket szeretnék megvarrni. Remélem a terveket meg is tudom valósítani és 3 év után újra bemutathatom munkáimat.
