2013. szeptember 30., hétfő

Karácsonyi készülődés

Szombaton megvettem az utolsó karácsonyi anyagokat, aztán megterveztem egy terítőt és elkezdtem kiszabni a darabokat. Ma nekikezdtem a varrásnak. Először élveztem a kirakós játékot, ahogy elkezdtem a mintát kirakni a tervező asztalra. Később azonban rájöttem, hogy a sok pici darab azt jelenti, hogy sokat kell varrni és főleg illeszteni. Sajnos megint olyat vállaltam amit nem tanítottak és sablonom sincs hozzá. Sajnálatos, hogy olyan sokféle segédeszközt látok a külföldi oldalakon amit nem tudok beszerezni itthon. Persze biztos van valamilyen gyors varrási mód is hozzá, de számomra mindig kihívást jelent olyat csinálni magamtól, amit nem tanítottak. A twister pont ilyen blokk. Egy adventi koszorús mintát szeretnék csinálni belőle. Ma kb a felével végeztem. Így néz ki a terítő mintás felének egy része.
Holnap folytatás köv.

2013. szeptember 27., péntek

Karácsonyi díszek articsóka technikával

Végre elkészült a házunk szigetelése. Éjfélkor elindult az utolsó kamion a leszedett állványokkal amelyek 2 hónapig csúfították a környéket. Végre elült a por, nem szállnak a nikecel gömbök, nem fúrnak és semmi akadály végre a nagytakarításnak. Természetesen először azt a szobát kezdtem takarítani, ahol a varrni valóim vannak feltornyozva. Már hetek óta viszket a kezem, hogy a sok tervből végre valóság legyen. Addig is rendszereztem az anyagokat, fonalakat, a gyönggyel teli dobozokat és közben előkerültek a tavaly készített articsóka technikával készített gömbjeim. El is határoztam, hogy a karácsonyi terítők megvarrása után felhasználom hasonlókra a maradék anyagokat. Mert természetesen rengeteg karácsonyi varrni való terv van a fejemben. Addig is előszedtem a tavalyi képeimet.




2013. szeptember 25., szerda

Goblenjeim

Visszafelé haladva az életemben elérkeztünk a 30-as éveimhez. Ekkorra már megszületett a lányom, megszereztem a 2. diplomámat és újra munkába álltam. Fiatal kolléganőmtől lestem el a gobelinezés "tudományát". Nem volt benne semmi különleges, hacsak az nem, hogy olyan embernek ajánlott aki türelmes, szorgalmas és be is fejezi amit elkezdett.Évekig csináltam. Munkáim lassan elárasztották a lakást és sok elajándékozásra is került. Varrtam csendéletet, tájképet, portrékat mindenféle méretben. A legnagyobb egy fél falat elfoglaló 1,5 m x 2,5 m-es falikép volt. Nem is tudtam lefényképezni másképpen, hogy beférjen egybe. Ráadásul mivel üveg mögött van,ezért tükröződik a kép fényképezéskor.
Másik kedvencem egy falikárpit ami egy kicsit kisebb, de számomra annál kedvesebb.
Ezeket hónapokig varrtam, de nem bántam meg hogy belekezdtem. Néhány egyéb kép ami még a birtokomban van.





Ezután már helyhiány miatt elkezdtem tű gobelineket varrni, mert azok kisebb helyet foglaltak el a falamon.











Szemem romlása miatt később visszatértem a nagy gobelinekhez, de már csak gyapjúval varrtam őket, hiszen száz évvel ezelőtt is így varrták.

Ennyit a gobelines korszakomról.

2013. szeptember 23., hétfő

Vert csipkék

A horgolás után egy újabb kihívást kerestem és beiratkoztam egy csipkeverő tanfolyamra. A kézügyességem itt se hagyott cserbe és a tanfolyam 2 napjára már elkészült az első terítőm. Utána naponként csináltam egy terítőt úgy belejöttem. A tanárnőm csak ámuldozott gyors haladásomon, de ugyanakkor örömmel tanított különleges fogásokat is. Sajnos kezdőknek való mintákat nagyon nehéz találni, mert ha néhány foltvarró féltve őrzi mintáit, akkor a csipkeverőkre ez százsorosan igaz. A mintákat saját maguk tervezik, a kész munkákat rögtön zsűriztetik és a minta attól kezdve az Ő tulajdonuk. Félévig bújtam az antikváriumokat, hogy a fellelhető régi Fürge Újak újságokat megszerezhessem. Ennek köszönhetően rengeteg kis terítő mintát szereztem és csak csináltam és csináltam. Ilyenek lettek amik még megvannak és nem ajándékoztam el.





























A tervezéssel is megpróbálkoztam. Néhány apróság fellelhető a listában is. A végén terítőimmel egy kiállításra is felkértek. Miskolcon a Görömbölyi Közösségi Házban voltak kiállítva a terítőim 1 hónapon keresztűl.