Nőnap stílusosan

Számomra a Nőnap már tegnap este elkezdődött. Már egy hete varrógép vásárláson töröm a fejem. A FB-n a Foltos csoportban nagyon sokan elmondták a véleményüket és a tapasztalataikat a különböző géptípusokkal kapcsolatban.  Igaz mindenki a sajátját dicsérte, de végül is kialakult, hogy mit várok el a leendő géptől és mennyi szánok rá maximum. A megfelelő ár-érték arányt figyelembe véve tegnap ellátogattunk a Varrógépcentrumba, hogy megvegyük a kinézett gépet. Az első meglepetés az bérházunk sarkánál várt, amikor aktivisták egy szál virágot és egy tábla csokit adtak a lányomnak és nekem is Nőnap alkalmából. Férjem érdeklődésére elmondták, hogy nem párt, hanem a kerület ajándéka ez a kis meglepetés. Mit mondjak, nagyon jól esett, hogy kedvenc kerületem még erre is gondolt. Jó kedvemnek a VGC-ben vége is lett, mivel kiderült, hogy a kinézett gépet mind eladták, de a jövőhéten jövő utánpótlás is le van már foglalva egyet kivéve. Gyorsan le is foglaltuk miután szétnéztünk és végignéztük a lehetőségeket, mert mégiscsak ez a gép tudja azokat a dolgokat amire már régóta vágytam.
Az elmaradt vásárlást egyensúlyozta, hogy ma ellátogattunk délelőtt a Bakancsos foltvarró csoport által szervezett nőnapi forgatagra. Ez a rendezvény nagyon tetszett. Kedvesek voltak a szervezők, akik csodálatos és aprólékos, főleg kézzel vart munkákat állítottak ki. A közös varráson sok régi ismerőssel találkozhattam. Aranyos volt a bögrécske, aminek megvarrásához  mindenki megkapta a hozzávalókat. Nagyon széles választék volt vásárlásra is, amit kihasználva egy vagyont hagytam ott. Igaz rengeteg ötletet szereztem és ellestem olyan technikákat ami megkönnyíti az általam is kedvelt kézi varrást. Összefoglalva méltóképpen lettünk megünnepelve ezen a szép tavaszi napon.
Néhány kép a forgatagról.

Stencilfestéssel díszített táska

Elkészült a tanfolyamon elkezdett táska. Mivel ez az első ilyen munkám, ezért tovább tartott megvarrni, mint annak aki már több táskát varrt. Többször találkoztam ismeretlen problémával amit meg kellett oldanom. Varrtam, bontottam, varrtam, bontottam, ötleteltem. De persze mindent meg lehet oldani és igazából nem lőnek vele nyulat, tehát el lehet térni a tervtől ha közben más megoldás praktikusabbnak tűnik. A végén megoldottam a bélés és a pánt problémáját és elkészült a táska. Pont olyan, amilyennek lennie kell.

Valamiért a hátáról készült képek nem adják vissza az igazi színét, de azért látszik a lényeg. Már hárman varrtuk meg a táskát a tanfolyamon lévők közül. Ahányan voltunk annyi különböző készült. Néhány a többiek munkáiból.

Tanfolyamon táskát varrtunk

Ismét eljött a szombat és újra Kacsuk Évi tanfolyamára mentem. Most táskavarrás volt a soron. Már nagyon vártam az összejövetelt, mert bár a hullámos illúzió és a levélvarrás során is sok újat tanultam, de igazából a táskavarrás az amire már régóta vágytam. Hát nem is csalódtam most se. Megint összejöttünk 10-12-en és nekiálltunk alkotni. Éva, hogy igazán sok minden beleférjen a napba, nem csak a táskavarrás fortélyaiba avatott be, hanem a táska díszéül választott stencil technikát is megmutatta. Hihetetlen volt, hogy mindenki más anyagra más-más mintát választva milyen csodálatos dolgokat alkotott. A sok mintát látva és az egyszerű kivitelezést végigcsinálva már is rengeteg felhasználási lehetőség futott át az agyamon. Muszáj lesz beszerezni még néhány színt, hogy igazából megvalósítsam terveimet. Én végül a sok mintából a lányom kínai állatát a sárkányt választottam és ezzel el is dőlt,hogy a táska még sem az enyém lesz, hanem az övé.  Ilyen lett.

Ezután kiszabtuk a táska elejét, oldalát, belsejét és elkezdtük a tűzést. Na itt Én csak egyenes vonalakat és rácsokat varrtam, de most már végképp elhatároztam, hogy megtanulom a szabadkézi tűzés legegyszerűbb formáit, mert a fejemben formálódó tervek megvalósításához szükség lesz rá.
Mivel az idő vészesen telt, ezért a tűzést abbahagyva Évi megmutatta, hogy hogyan lehet a cipzárt belevarrni bujtatott varrással az elejébe. Bár tegnap csak figyeltem, de ma reggel nekiálltam és gyorsan belevarrtam, hogy el ne felejtsem a mozzanatokat. Nagyon örültem, hogy ilyen szép pontos varrással sikerült megoldanom. Most így néz ki.

Holnap megvarrom a másik oldalt és a tegnap hallottak alapján összeállítom a táskát. A sorrend meg van, de lehet, hogy még se patentot teszek a tetejére, hanem cipzárat varrok bele, mert a lányomnak ez lenne a vágya.
Mindent egybevéve nagyon hasznosak voltak ezek a tanfolyamok. Éva nagyon aranyos és segítőkész, a csapat minden alkalommal szenzációs volt. Igazán jó hangulatban teltek el a napok és szinte repült az idő. Megnyugtató volt, hogy akik már régóta foglalkoztak a varrással,  azok is tanulni vágytak,de ugyanakkor sokat segítettek az apróbb trükkökben egymásnak. Remélem még több ilyen rendezvényre fogok eljutni.
Persze ha elkészül a táska, akkor bemutatom majd.

Tanfolyamon levelet varrtunk

Ma hosszú idő után ismét leültem a gép mellé. Kacsuk Évi tanfolyamán levelet varrtunk. Megtanultuk, hogy lehet tervezni és megvarrni  hullámos vonalú formákat. Volt benne ragasztás, tükrözés, papírra varrás. Nagyon sok hasznos információt szereztem a tanfolyamon. Éva saját festésű anyagaiból varrtunk ami kedvet csinált az anyagfestés megtanulásához is. Ez a technika nagyon sok lehetőséget rejt magába. Már a tanfolyamon jöttek a tervek, hogy miket fogok így megvarrni legközelebb. Persze először ezt a képet  kell befejezni. A háttér, a keretezés és a tűzés még hátra van.

Hímzéseim a szekrényből

Édesapám halála után takarítás közben ráakadtam a régi hímzéseimre. Többségüket még 25 évvel ezelőtt hímeztem. Van köztük kalocsai, matyó, keresztszemes és egyéb hímzéssel készült. Nézegettem a Húsvéti terítőket amiket utoljára hímeztem és eszembe jutott az, hogy hány estét töltöttem készítésükkel. Sokat elajándékoztam, sok kifakult és szétment a mosásban. Ezek a kedvenceim amit a lányomnak eltettem hátha egyszer előveszi őket. Nem mostam át őket és nem is vasalgattam ki, csak lefényképeztem néhányukat. Gondoltam megosztom, mint a régi idők emlékeit.

Gyászolok

Szeretett Édesapám meghalt ma reggel 8.00 órakor. Karácsonykor vitték be a kórházba, mert nehezen vette a levegőt. Szegény már 10 éve ágyban fekvő beteg volt, mert 3 agyvérzést kapott. 27-én meglátogattuk, mert 200 km-re volt tőlünk kórházba és bár már nem nagyon beszélt, de felismert és amikor megkérdeztem mire vágyik, akkor azt mondta, hogy egy pohár pezsgőre és mosolygott. Mindig ilyen huncut ember volt, aki a legnagyobb bajban is viccelődött. Így marad meg bennem és nem azt a  csepp csont sovány embert látom magam előtt, hanem az Én nagydarab védelmezőmet. Tudom,hogy ilyen az élet, mert a gyerek temeti a szülőt, de attól ez még nagyon nehéz. 82 éves volt szegény.

BUÉK 2014

Minden kedves ismerősömnek és látogatómnak "Sikerekben gazdag boldog új évet kívánok" sok szeretettel.