2018. március 1., csütörtök

Változás vagy egy új élet kezdete

Elmúlt 3 év és az életem teljesen megváltozott. A változás lehet jó és lehet rossz. Nekem ennyi időbe tellett, hogy meglássam a kiutat arra, hogy hogyan folytassam az életem. Az utolsó bejegyzésem a boldogságról szólt, hogy végre elkészült a varrósarkom és kezdődhet az igazi alkotás. De sajnos az élet közbeszólt és a nagybeteg nővérem kérésére visszaköltöztem Miskolcra, hogy mellette legyek. Bár több, mint 10 éve harcolt a rákkal, de mindig vidám volt és sose panaszkodott. Először még csodálkoztam is, hogy miért szeretné, hogy ott legyek a közelébe, mert sose beszéltünk igazából a betegségéről. Amikor megláttam, hogy közel 40 kg-ot fogyott és már a lakásból se igazán járt ki, akkor megértettem, hogy elérkezett az amiről nem akartunk tudomást venni. Mivel Édesapánk is nem rég ment el, nem akartam felfogni, hogy Ő se lesz már sokáig köztünk. Nyáron megszületett 4. unokája egy csodás kisfiú akinek születésére olyan sokáig várt. Mivel ezzel kisebbik lánya is kétgyerekes anyuka lett láttam a megnyugvást a tekintetében, hogy mindent megért amit szeretet volna és már nem akart harcolni tovább. A karácsonyi ünnepek megint elmaradtak és csak a nagy üresség maradt. Azt hinnénk, hogy a szülő halálánál nincs rosszabb, de egy testvér halála döbbenti csak igazán rá az embert, hogy elment a lelke egyik fele is. Nincs már senki akivel a gyerekkoráról beszélhetne. Aki ugyanazokat élte át, akivel ugyanazok a titkaik voltak, aki igazán ismerte a lelkét, aki mindig ott volt ha segíteni kellet, akitől bármikor kérhetett tanácsot.

De milyen is az élet. Nem sokáig engedett gyászolni, mivel a temetésről hazaérve egy kocsi állt a házunk előtt. Benne egy vevő, aki 6 év értelmetlen hirdetés után hajlandó volt megvenni a családi házunkat. Bár abban az utcában születtem, ott éltem le szinte az egész életemet  a szüleim és nővérem szomszédságában, mindezek ellenére éreztem, hogy ha máskor nem, de most mindenképpen mennem kell. 1 hét alatt eladtuk a házat és vettünk Budapesten egy lakást. 3 hónap intenzív pakolás, szortírozás után 2016 tavaszán már végleg Budapestre költöztünk. Szerintem ez volt az utolsó lehetőségünk, hogy megfelelő árért  tudjuk eladni a családi házat és az árából vehessünk egy lakást. Ezután megint félév kellett, hogy az ismeretlen helyen megszokjuk és felújítsuk az új otthonunk.
Mivel az egyetlen lányom itt lakik és dolgozik, ezért a megszokás könnyen ment.
De az élet még mindig tartogatott meglepetéseket. Karácsony előtt váratlanul elvesztettem egyetlen barátnőmet aki velem egykorú volt. Éjszaka kapott infarktust. Elment az utolsó ember is aki még emlékezett rám fiatalkoromból,

És jött a 2017-es év.  Kezdtem összeszedni magamat, de tavasszal karamboloztunk és totálkáros lett az autónk. Ezután a kárügyek intézése, új autó vásárlása és az ütközéskor elszenvedett sérülés kezelése töltötte ki a napjainkat. Sajnos a betegségem a lábaim sérülésének kezelése, a mai napig nem fejeződött be. A hihetetlen fájdalmak, az hogy menni se tudok, csak fekszem szinte egész nap ez nem segített a lelkem gyógyulásának. De 1 év vegetálás dacossá tett és elhatároztam, hogy összeszedem magamat. Újra terveim vannak, Az egyik szobát berendeztük varró szobának és sok tervet készítettem, hogy miket szeretnék megvarrni. Remélem a terveket meg is tudom valósítani és 3 év után újra bemutathatom munkáimat.

2015. február 20., péntek

Varrósarok

Mindenki életében vannak nehéz időszakok, amikor minden összejön. Betegség, családi problémák és egyebek. Olyan időszak amikor minden elromlok és amikor ahhoz sincs kedvünk, hogy bármit csináljunk. Persze egy idő után az ember összeszedi magát és újra elkezd nézelődni maga körül, hogy mit is kellene csinálni. Ilyenkor  a családi  támogatás is csodákat tehet. Hát velem is ez történt. Összefogtak és közösen megalkottuk a régóta áhított varrósarkot, hogy meghozza a kedven a terveim megvalósításához. 12 m2-es kis szobánk sarkában létrejött ez a kis csoda. Minden ott van ami a varráshoz kell, persze az anyagaimat kivéve ami egy egész zárt szekrényt elfoglal. Most már mindennek meg van a maga helye és a varrógépnél ülve könnyen átláthatom, hogy hol van az a kiegészítő ami éppen kell a folytatáshoz.



Most már minden készen áll, hogy újra elkezdjek varrni. Van sok minden amit félbehagytam, ezért előtte azokat fogom befejezni.

2014. november 30., vasárnap

Karácsonyfa díszek anyagdarabokból.

Hosszú idő után az Adventi készülődés jegyében újra előkerült az úgynevezett "fecnis" ládám. Hiába fogadja meg az ember lánya, hogy több anyagot nem vesz, mégis minden évben akad valamilyen különleges karácsonyi mintás anyag ami olyan érzést kelt bennem, hogy muszáj megvenni. Persze a foltvarrás egyik jó oldala, hogy minden centiméternyi anyag előbb utóbb felhasználásra kerül. Az ünnepek közeledtével előjön a vágy, hogy megint alkossunk valamilyen új díszt, vagy terítőt holott tudjuk, hogy a szekrény tele van a tavalyról megmaradt gyönyörűségekkel.  Pakolás közben előkerült egy doboznyi gömb, színes szalag, meg miegymás, ezért ezek felhasználásával kezdtem a készülődést. A tavalyi articsóka technika helyet most a maradék anyagok felhasználásával próbáltam díszeket kreálni. 



Az első fázis már készen van. Még szalagokkal kell betekerni és az akasztót elkészíteni és készen is lesznek. 

2014. augusztus 22., péntek

Varrás helyett befőzés

Mivel a varráshoz való hozzávalók Budapesten maradtak és az eső szakad, ezért folytatjuk a kamra feltöltését télire. Itt a paradicsom és az ezzel kapcsolatos dolgok szezonja. A lecsót 10 kg paprikából, 5 kg paradicsomból és 2,5 kg hagymából csináltuk, meg persze fél liter olaj és só is került bele. A 20 üveg most vár címkézésre és mehet a 20 üveg is a polcra. A paradicsomlé 20 kg paradicsomból készült. 12 üveg 750 ml-es üveg után a többit félliteres és 3 dl-es üvegekbe töltöttem,mert a férjem imádja csak úgy meginni.


A csalamádét évek óta ugyanazon recept alapján teszem el, amit még 20 évvel ezelőtt küldött be a helyi újságba egy volt kolléganőm. A "Margó csalamádéja" azóta elindult világjáró útjára, mert ezen a néven a google is kidobta.  Nagyon finom.


És közben készül az uborka is. Lassan kitolhatjuk a kamra falait, mert nem fér bele a sok üveg. Ezek után ha visszaérünk pestre, akkor 1 hétig aludni fogok.

2014. augusztus 21., csütörtök

Újabb anyagok várnak feldolgozásra

A hetet megint a családi házunkban töltjük vidéken ahová a varrás hozzávalóit nem hoztuk el.. Legalább is a mostani terveimhez annyi minden kellene, hogy a fél lakást költöztethetnénk magunkkal. Így  csak sóhajtozok és az újonnan beszerzett anyagaimra gondolok. Mert persze a leárazás hozzánk is elért és a lányommal alaposan bevásároltunk.


A széken az általa vásárolt anyagok kerültek kigyűjtésre. Most már kijelenthetjük, hogy őt is véglegesen "megfertőzte" a foltvarrás.

2014. augusztus 15., péntek

Tanfolyamon készült hátizsák

Mióta először láttam hátizsákot a foltvarróknál azóta szerettem volna Én is ilyet varrni. Sokféle technika, stílus és forma van amit sajnos csak táborokban szoktak okítani az érdeklődő foltvarróknak. Amikor nézegetem a képeket és látom, hogy mennyi mindent tanulnak a többiek azokon a napokon amikor reggeltől-estig csak varrnak, akkor mindig irigykedek, mert Én nem tudok ilyen helyekre eljutni.  Nem bírnám ki, hiszen a félnapos tanfolyamok is nagyon fárasztóak számomra. 

Mégis megörültem, hogy a VGC-ben (Varógépcentrum) ilyen tanfolyam is indult. Mint ahogy már az előző bejegyzésben is írtam a 4 óra szinte semmire se volt elég. De kivágtuk a sablonokat, megvarrtuk a hátizsák alapformáját, megbeszéltük a következő lépéseket. Ez múlt pénteken volt és 1 heti varrás-bontás-varrás után végre elkészült a nagy mű. Íme. 






A szín összeállítás a leendő tulajdonosa kívánsága szerint lett kiválasztva. A nővérem 2.-os kis unokájának készült. Remélem örülni fog neki. Magamnak farmerből szeretnék majd ilyet csinálni, több zsebbel és szélesebb pántokkal. De először is befejezem az elkezdett terítőket.

2014. augusztus 14., csütörtök

A varrás legfontosabb kelléke

Hosszú kihagyás után ismét kedvet kaptam a varráshoz. Az FB csoportban olyan sokan mutattak egy összeállítást, hogy Én is szerettem volna megvarrni. Addig kerestem a hozzá való bordűrös anyagot, amíg eszembe nem jutott, hogy ígértem egy karácsonyi terítőt a Nővérkémnek. És persze a karácsonyi anyagaim között van egy szépséges bordűrös anyag.


Gyorsan elkészítettem az egyenlő oldalú háromszög sablont és kiszabtam. Szerintem jó lesz.


Össze is varrtam, de valahogy nem stimmelt a minta. Először nem értettem, de aztán elolvastam egy foltvarró társam nagyon alapos leírását és rájöttem, hogy hol rontottam el. Tehát újra kell varrnom az egészet, ezért félretettem, mert közben tanfolyamra mentem. A tanfolyamon hátizsákot varrtunk és mondanom se kell, hogy a felét se tudtam megvarrni a rövid idő miatt, ezért itthon kell magamtól folytatnom. Én igen makacs ember vagyok és addig nem nyugszom amíg el nem készül amit elkezdtem. Az első varrás a folytatáskor a táska aljának felvarrása . Legnagyobb örömömre nagyon szépen sikerült. De az öröm csak addig tartott amíg rá nem jöttem, hogy nem az aljára, hanem a tetejére varrtam fel. Na ekkor kibuktam, de mérgemben eszembe jutott az oktatóm Gina mondata ami a tanfolyamon elhangzott. Valaki akkor is rossz helyre varrt egy csíkot és mondta neki, hogy vegye elő a bontót és szedje le vele. Az illető nem ismerte és csodálkozott, hogy van ilyen. erre mindenki mondta, hogy ez a legfontosabb varró kellék, mert mindig van amikor bontani kell azért, hogy szép és pontos munka kerüljön ki a kezeink közül. Persze ez a varrógép tartozéka, de külön is lehet venni. Nekem is van belőle minden varrós táskámban. Na a hátizsák még mindig nem készült el, pedig már egy hete varrom és holnap át kellene adnom a leendő kisgazdájának. De a cérnabontó azóta is használatban van, mert valami vagy nem stimmel, vagy nem tetszik. Szerintem ezt a hátizsákot bontottam a legtöbbször, de ha végre elkészül, akkor remélem meg leszek elégedve. És most megyek vissza varrni illetve bontani, mert a tetejét természetesen nem jó irányba varrtam. De jó lenne az időjárásra, vagy a koromra fogni ezt, de lehet hogy csak simán kétbalkezes vagyok. :D Majd beszámolok az eredményről.