Hímzéseim a szekrényből

Édesapám halála után takarítás közben ráakadtam a régi hímzéseimre. Többségüket még 25 évvel ezelőtt hímeztem. Van köztük kalocsai, matyó, keresztszemes és egyéb hímzéssel készült. Nézegettem a Húsvéti terítőket amiket utoljára hímeztem és eszembe jutott az, hogy hány estét töltöttem készítésükkel. Sokat elajándékoztam, sok kifakult és szétment a mosásban. Ezek a kedvenceim amit a lányomnak eltettem hátha egyszer előveszi őket. Nem mostam át őket és nem is vasalgattam ki, csak lefényképeztem néhányukat. Gondoltam megosztom, mint a régi idők emlékeit.

Gyászolok

Szeretett Édesapám meghalt ma reggel 8.00 órakor. Karácsonykor vitték be a kórházba, mert nehezen vette a levegőt. Szegény már 10 éve ágyban fekvő beteg volt, mert 3 agyvérzést kapott. 27-én meglátogattuk, mert 200 km-re volt tőlünk kórházba és bár már nem nagyon beszélt, de felismert és amikor megkérdeztem mire vágyik, akkor azt mondta, hogy egy pohár pezsgőre és mosolygott. Mindig ilyen huncut ember volt, aki a legnagyobb bajban is viccelődött. Így marad meg bennem és nem azt a  csepp csont sovány embert látom magam előtt, hanem az Én nagydarab védelmezőmet. Tudom,hogy ilyen az élet, mert a gyerek temeti a szülőt, de attól ez még nagyon nehéz. 82 éves volt szegény.

BUÉK 2014

Minden kedves ismerősömnek és látogatómnak "Sikerekben gazdag boldog új évet kívánok" sok szeretettel.

Karácsonyi fényképek

A fán a saját kézzel horgolt díszeim, az asztalon a finom karácsonyi ebéd. A menü: Tárkonyos csirkemell leves, roston sült hal, tepsiben sült hagymás krumplival. A TV-n Pattog a tűz a kandallóban. Ilyen az idei karácsonyunk.

Karácsonyi érzések. Múlt - Jelen- Jövő

Ím eljött az 53. karácsonyom és az első olyan eset amikor nem a szüleimmel és a nővéremmel töltöm. Régen a legszebb ünnep volt amit csak el lehetett képzelni. Anyám mindig nagyon készült erre a napra, hiszen nem voltunk gazdagok,nem kaphattunk meg mindent amiről álmodtunk, de ezen a napon mindig kinyílt a világ számunkra. Nem az ajándékok értéke, hanem a meglepetés, a szeretett és a találékonyság folytán.  Délelőtt mi lányok takarítottunk, Anyu főzött, Apu pedig bezárkózott a kis szobába. Felnőtt korunkig soha nem láthattuk a karácsonyfát, csak délután 5 órakor amikor megszólalt a csengő és kinyílt az áhított szoba ajtó. Tiniként ugyan olyan izgalommal tekintettem először a fára, mint kicsi gyerek koromban. Számolgattam az ajándékok mennyiségét, mert mindig volt fejenként vagy 15 ajándék a fa alatt. Persze voltak praktikus ajándékok, mint egy sál, kesztyű vagy pulóver. Aztán mindig voltak könyvek, kifestők, hasznos használati dolgok és persze játékok. Társasjáték, saját baba, vagy a meglévő babára új ruha varrva, vagy horgolva édesanyám keze által. A lényeg, hogy sokféle dolog legyen, hogy ezt az örömteli érzést sose felejtsük el.
Mikor saját családunk lett, a nővéremmel mindketten őriztük ezt a hagyományt. Bár a nővéremnek 2 lánya, nekem 1 lányom született, sose töltöttük külön a karácsonyt és a szüleimet se hagytuk magára. Azzal a különbséggel, hogy bár közös volt a karácsonyi vacsora, de utána elmentünk mindenki otthonába, hogy mindenhol együtt legyünk amikor a gyerekek meglátják az ajándékokat. Az Ő örömük adott erőt és feltöltődést az évek hosszú során keresztül. Csodálatos emlékezetes karácsonyok következtek sorról-sorra, ahogy nőttek a gyerekek. De persze ez sem tarthatott örökké. Szüleink megöregedtek, betegek lettek. Mivel Édesapám már 10 éve állandó ápolásra szorul, ezért két héttel karácsony előtt bekerültek egy öregek otthonába, ahol éjjel-nappal olyan ellátást kaphatnak amit már nem tudtunk volna megadni nekik,mivel mi magunk is betegek vagyunk. Az unokák pedig felnőttek és saját családot alapítottak. A nővérem gyerekei férjhez mentek és van 2 fiú és 1 lány unokája. Már a saját 9 fős családja az, ahol folytatják a hagyományt a közös vacsorával és a közös karácsonyi ajándékozással. Az Én lányom 25 éves, de még nincs családja és közben más városba is költöztünk a szülővárosunkból. A nővérem 12 éve rákos beteg és elérkezett az útja legnehezebb szakaszához. Csövek állnak ki belőle, amiket már nem vehetnek ki többet. Ezért ebben az évben nem töltöttük együtt a karácsonyt, hogy a közvetlen családjával átélhesse a régi hangulatot és a gyerekeivel együtt örülhessen a kis unokák örömének és gyűjtsön sok erőt ebből az örömből az elkövetkező nehéz időkre. Így Én most a lányommal és a férjemmel töltöttem a karácsonyt kicsit szomorkás hangulatban. A fát a lányom díszítette, ajándék sem volt alatta, hiszen ami kellett azt megvettük karácsony előtt közösen. Bár telefonon mindenkivel tartottam a kapcsolatot, de ez nem ugyanaz. Sokat merengtem a múlton és közben reménykedve gondoltam a jövőre. Remélem megérem azt amikor a lányom családot alapít és újra eljönnek azok a régi karácsonyi pillanatok amikor a közös fa alatt állunk és várjuk, hogy a család legfiatalabb tagjai sugárzó arccal örömteli mosollyal meglátják a feldíszített karácsonyfát és keresgélik a fa alatt megbúvó ajándékokat. Akkor és csak akkor leszek igazán újra boldog. Számomra ez a karácsony igazi üzenete. Együtt a család és boldogság, béke, megnyugtató hangulat árad az örömteli gyerekarcokból ami számunkra is visszahozza gyerekkorunk elfeledett pillanatait.
Kívánom, hogy mindenkinek ilyen békés és boldog karácsony legyen!

Karácsony

Kései szán fut, csillog a hó. Jégrögös úton villog a patkó. Cinke szeméről foszlik az álom. Csenget egy csengő, itt a Karácsony! 

Karácsonyi válogatás

Minden kedves látogatómnak és ismerősömnek boldog, békés karácsonyt kívánok nagyon sok szeretettel.

Karácsonyi edényalátétek II.

Elkészült a 4 tányéralátét amit megpróbáltam feltenni az asztalra. Kicsit szorosan egymás mellé, hogy beleférjenek egy képbe. Az asztalon már ott van az asztaldísz amit a varrógépcentrum adventi forgatagában készített a lányom. És előkerült az első saját tervezésű és készítésű asztali futóm is. Holnap elutazunk Miskolcra és Pácinba a szüleinkhez, ezért már csak 1 hétvége lesz karácsonyig amikor a sütésé lesz a főszerep. Még megpróbálok apróságokat varrni, de nem tudom, hogy nagyobb projekt bele fér-e az időmbe az ünnepekig.