Nyaralás, vagy befőzési szezon. Döntsd el magad.

Tombol a nyár miközben otthagytam a fullasztó budapesti bérházat. Hetekkel ezelőtt hazatértem családom közelébe lévő hűvös családi házunkba. Sajnos a folt varrás olyan tevékenység amihez a fél házat magammal kellett volna költöztetnem, ha itt is akartam volna művelni. Ezért az anyagaim és a gépem a fővárosban maradtak Én meg élvezhettem a vidéki életet... kb 2. napig.  Ugyanis utána a kertben körülnézve rájöttem befőzési szezon van. Előszedtem hát az évek óta összegyűjtött üvegeimet (padlás, pince, kamra), rendeztem fajták és nagyság szerint (na meg persze a hasznosság alapján). Kihasználva a mosogatógép áldásos hatását jól kimostam őket, hogy csak úgy ragyogtak és elláttam őket a megfelelő tetővel. Válogatás közben a férjem többször fordult a szelektív hulladék gyűjtő sziget üveges része felé, hiszen kb 100 üveget megtartva legalább kétszer annyit kidobtam. Hiába kínálgattam őket nem kellettek senkinek a környéken. Lehet, hogy ez egyfajta kényszer betegség nálam, de szeretem az azonos befőtteket egyforma tetővel ellátott és egyforma üvegbe eltenni. A tetőket csak akkor használom fel újra, ha meggyőződtem, hogy sehol nincs rozsdafolt rajtuk, vagyis teljesen megfelelnek a tartósítás céljának. Két szemetes vödröt is megtöltött a kiszuperált tetők halmaza.

Az első amit elteszek az mindig a meggybefőt. Sok süteménybe kell fejtett megy, ezért minden évben ezzel kezdek. Sajnos az otthoni meggy fák most nem jól teremtek, ellenben a piacon olyan gyönyörűeket lehetett kapni, hogy évek óta először egészbe is tettem el pár üveggel. A fejtett meggy legnagyobb előnye, hogy nem kell főzőcskézni, hiszen a ki magvalt meggyet csak összekeverem a cukorral és a tartósítószerrel, majd 1 napig kevergetem. A levét elteszem szörpnek, a többit egyforma közepesen kicsi üvegekbe töltöm amibe 1 süteménybe való adag elfér aztán már mehet is a kamra polcára.  Az üvegek tetejére felkerül az évszám is, hiszen még van az előző években eltett üvegekből is egy-kettő. 

Mielőtt megpihennék jön a hír, hogy az utcába egy Gönci születésű fiatal asszony költözött aki szívesen hoz a  környékükön termő csodálatos barackból ős termelői áron. Nosza gyors fej számolás és mivel 2 éve tettem el utoljára baracklekvárt, meg is rendeltem 20 kg-ot. Először sajnos csak 1 ládával hozott, de utána gyorsan kaptam még 2 ládával. Így 30 kg. barackot kellett feldolgozni , de legalább nem egyszerre.

Na ez is eltartott napokig, mert magoztam, daráltam, főztem, üvegekbe tettem és dunsztoltam  és persze kezdtem elölről. Végeredmény 24 kg baracklekvár és 40 üveg a kamrába.

Ezek után gondoltam megpihenek, de sajnos a hirtelen viharok miatt nehéz volt előre tervezni, ezért kihasználva az eső mentes időszakokat el kezdtem leszedni a 4 ribizli bokrunkat. Nem tudom milyen fajta, de valamikor 150 Ft-ért vettük a ribizli fák darabját. Mégis évek óta akkora mennyiség terem rajtuk, mint másnak 10 bokron se. Többszöri nekifutásra 4 műanyag vödörrel lett amit el akartam tenni, mert amikor csak fél vödört tudtam leszedni, akkor azt inkább megettem, mint hogy babráljak vele. (A málna is ennek a sorsára jutott, hiszen fél vödört könnyen megeszeget az ember, mint hogy az el tevéssel bajlódjon).

Mivel a ribizli az egyetlen gyümölcsünk ami minden évben egyformán rengeteget terem, ezért ribizli lekvár több évre visszamenőleg megtalálható a kamránkban. Ezért szétnézve a neten új receptek iránt találtam is egy érdekeset. Két nap szemezés után a 7 kg tiszta bogyót becukroztam és tartósító szert tettem belé, majd ugyanúgy kevergettem egy napig, mint a meggyet szoktam. Az ezután leszűrt gyümölcs levet szörpös üvegekbe tettem így először került ribizli szörp is eltevésre. A maradékot átpasszíroztam és az újfajta zseléfixet felhasználva 5 perc alatt felfőztem. Így  a szörp mellett lett egy különleges csábító állagú ribizli dzsemem is. A polcon nagyon jól mutatnak.

 

A paradicsom befőzés és a lecsókészítés, valamint a savanyúság elkészítése még hátra van ugyan, de megnyugtat a tudat, hogy az üvegek elő vannak ezekhez is készítve és nem kell majd az utolsó pillanatban kapkodni. Addig is újra Pesten vagyok, kedvenc varrógépem közelébe és annyi tervvel ami hónapokig kitart majd, tehát remélhetőleg most már gyakrabban tudok bemutatni újabb alkotásaimat.