2013. december 26., csütörtök

Karácsonyi érzések. Múlt - Jelen- Jövő

Ím eljött az 53. karácsonyom és az első olyan eset amikor nem a szüleimmel és a nővéremmel töltöm. Régen a legszebb ünnep volt amit csak el lehetett képzelni. Anyám mindig nagyon készült erre a napra, hiszen nem voltunk gazdagok,nem kaphattunk meg mindent amiről álmodtunk, de ezen a napon mindig kinyílt a világ számunkra. Nem az ajándékok értéke, hanem a meglepetés, a szeretett és a találékonyság folytán.  Délelőtt mi lányok takarítottunk, Anyu főzött, Apu pedig bezárkózott a kis szobába. Felnőtt korunkig soha nem láthattuk a karácsonyfát, csak délután 5 órakor amikor megszólalt a csengő és kinyílt az áhított szoba ajtó. Tiniként ugyan olyan izgalommal tekintettem először a fára, mint kicsi gyerek koromban. Számolgattam az ajándékok mennyiségét, mert mindig volt fejenként vagy 15 ajándék a fa alatt. Persze voltak praktikus ajándékok, mint egy sál, kesztyű vagy pulóver. Aztán mindig voltak könyvek, kifestők, hasznos használati dolgok és persze játékok. Társasjáték, saját baba, vagy a meglévő babára új ruha varrva, vagy horgolva édesanyám keze által. A lényeg, hogy sokféle dolog legyen, hogy ezt az örömteli érzést sose felejtsük el.
Mikor saját családunk lett, a nővéremmel mindketten őriztük ezt a hagyományt. Bár a nővéremnek 2 lánya, nekem 1 lányom született, sose töltöttük külön a karácsonyt és a szüleimet se hagytuk magára. Azzal a különbséggel, hogy bár közös volt a karácsonyi vacsora, de utána elmentünk mindenki otthonába, hogy mindenhol együtt legyünk amikor a gyerekek meglátják az ajándékokat. Az Ő örömük adott erőt és feltöltődést az évek hosszú során keresztül. Csodálatos emlékezetes karácsonyok következtek sorról-sorra, ahogy nőttek a gyerekek. De persze ez sem tarthatott örökké. Szüleink megöregedtek, betegek lettek. Mivel Édesapám már 10 éve állandó ápolásra szorul, ezért két héttel karácsony előtt bekerültek egy öregek otthonába, ahol éjjel-nappal olyan ellátást kaphatnak amit már nem tudtunk volna megadni nekik,mivel mi magunk is betegek vagyunk. Az unokák pedig felnőttek és saját családot alapítottak. A nővérem gyerekei férjhez mentek és van 2 fiú és 1 lány unokája. Már a saját 9 fős családja az, ahol folytatják a hagyományt a közös vacsorával és a közös karácsonyi ajándékozással. Az Én lányom 25 éves, de még nincs családja és közben más városba is költöztünk a szülővárosunkból. A nővérem 12 éve rákos beteg és elérkezett az útja legnehezebb szakaszához. Csövek állnak ki belőle, amiket már nem vehetnek ki többet. Ezért ebben az évben nem töltöttük együtt a karácsonyt, hogy a közvetlen családjával átélhesse a régi hangulatot és a gyerekeivel együtt örülhessen a kis unokák örömének és gyűjtsön sok erőt ebből az örömből az elkövetkező nehéz időkre. Így Én most a lányommal és a férjemmel töltöttem a karácsonyt kicsit szomorkás hangulatban. A fát a lányom díszítette, ajándék sem volt alatta, hiszen ami kellett azt megvettük karácsony előtt közösen. Bár telefonon mindenkivel tartottam a kapcsolatot, de ez nem ugyanaz. Sokat merengtem a múlton és közben reménykedve gondoltam a jövőre. Remélem megérem azt amikor a lányom családot alapít és újra eljönnek azok a régi karácsonyi pillanatok amikor a közös fa alatt állunk és várjuk, hogy a család legfiatalabb tagjai sugárzó arccal örömteli mosollyal meglátják a feldíszített karácsonyfát és keresgélik a fa alatt megbúvó ajándékokat. Akkor és csak akkor leszek igazán újra boldog. Számomra ez a karácsony igazi üzenete. Együtt a család és boldogság, béke, megnyugtató hangulat árad az örömteli gyerekarcokból ami számunkra is visszahozza gyerekkorunk elfeledett pillanatait.
Kívánom, hogy mindenkinek ilyen békés és boldog karácsony legyen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése